A szerző szeretné felhívni a figyelmet a választott téma aktualitására, annak személyi és intézményi hatására. A kiégés patomechanizmusában a munkahelyi stressz fontos szerepet játszik. Az ápolók jelentős munkahelyi stresszterheltségnek vannak kitéve, így a kiégés előfordulása körükben várhatóan magas. A jelen vizsgálat célja, hogy képet adjon a magyar ápolók helyzetéről, mentálhigiénés állapotáról, a kiégési szindróma fokáról és mértékéről adott ellátási szituációkban. A kutatás módszere: önkitöltős, anonim kérdőív volt, amely rákérdezett a vizsgált minta szociodemográfiai adataira; felhasznált három standardizált kérdőívet, amely a kiégés mértékét, a fizikai és pszichés kimerültséget, valamint a diszfunkcionális attitűdöket mérte. Eredmények: A kérdőíves felmérés 805 fővel történt, amelyben elemzésre kerültek a segítő kapcsolatok sajátos körülményei, a munkahelyi jellemzők közül a kiégés fokának és a kórházi osztály ellátási formájának kapcsolódási pontjai. Az intenzív osztályokon dolgozó 374 ápolóból 9,4% ki van égve, míg az aktív osztályon dolgozók esetében ez az arány 155 főből 0,6% volt. A kutatás eredményei szerint befolyásoló tényezőként hat még a jelenségre az ápolók által a főállásukon túl végzett melléktevékenység ténye, valamint az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya is. A vizsgált populáció 33,9%-a, 273 fő veszélyben van a kiégés mértékét illetően, 5,5%-a, 44 fő a kiégettség állapotában van, és 0,9%-a, 7 fő gyógyításra szorul. A tanulmány bizonyos személyiségfaktorok (diszfunkcionális attitűdök) befolyásoló szerepét feltételezte a burn-out kialakulásában. Az összehasonlítások alapján a burn-out jelenség és a diszfunkcionális attitűdök összefüggése is beigazolódott. Következtetés: A vizsgálat eredményei alapján megállapítható, hogy a vizsgált populációban a szociodemográfiai faktorok nem befolyásolják a kiégés kialakulását. Meghatározó a munkahelyi tényezők között az ápoltak betegségének súlyossági foka, valamint az intenzív osztályon elszenvedett állandó stressz mértéke.