A rajzolás súlyos zavarainak neuropszichiátriai háttere / Molnár Gábor
Bibliogr.: p. 213. - Abstr. hun., eng.
In: Psychiatria Hungarica. - ISSN 0237-7896. - 2008. 23. évf. 3. sz., p. 206-213.
A rajzkészség jellegzetesen humán képesség, ami először az őskőkori művészetben mutatta meg magát. Ennek ellenére a rajzolás neurobiológiája mostoha területe az agykutatásnak. A BMSZKI Orvosi Krízis Szolgálatán öt olyan lokális agylézióval kezelt beteget találtunk, akiknek súlyos rajzolási zavara volt. A rajzolási zavart akkor véleményeztük súlyosnak, ha a Ház-Fa-Ember rajztesztben az ábrázolás nem volt formatartó. A betegeket neurológiailag, pszichésen, neuropszichológiailag megvizsgáltuk, a koponya CT különböző budepesti kórházakban készült. A Ház-Fa-Ember rajztesztet szükség esetén a másolás, spontán rajz és a vizuális memória (Rey ábrával) vizsgálatával egészítettük ki. Súlyos rajzolási zavart találtunk jobb súlyos frontális, jobb temporo-parietalis, diffúz jobb frontotemporo-parietalis, kamratágulattal járó kétoldali bazális ganglion és bal occipito-parietalis léziókban. Szeparáltan károsodhatott az ábramásolás az instrukció utáni rajz viszonylatában a vizuális memória, a megőrző emlékezetben tárolt vizuális képzetek, a részek megfelelő elhelyezése az egész viszonylatában, a vizuomotoros transzfer, és feltehetően a rajzolás motoros programjai. A súlyos rajzolási zavar gyakran megtartott írás mellett alakult ki. Adataink szerint is a rajzkészség szinte az egész agy működését igényli, sok funkcionális alrendszerből áll, melyek viszonylag szeparáltan károsodhatnak.