A mennyiségbecslés már a madaraknál is megfigyelhető, az emberi számérzék tehát evolúciós termék. A veleszületett számérzék már csecsemőknél igazolható. Két alapvető, a veleszületett számolással kapcsolatos képesség figyelhető meg állatnál és embernél egyaránt: a ránézésre történő számosságbecslés és két, kevés elemű halmaz mennyiségi összehasonlítása. Az elemi számérzék fő területe a horizontális intra-parietális sulcus (HIPS): alulműködése vagy sérülése, pl. koraszülötteknél, vagy Turner-szindrómában a számérzék sérüléséhez vezet. A magasabb rendű műveletek, mint osztás, szorzás végzését a gyrus anguláris működése teszi lehetővé: ez felelős a szimbolikus mennyiségek kezeléséért. A számolási műveletekben jelentős szerepet kapnak a téri viszonyok (pl. helyi-érték, szorzás sorrendje stb.); e funkciók a posterior superior parietális lebeny épségéhez kötődnek. Persze a számoláshoz még számos más agyterület közreműködése is szükséges, hisz a tervezőfunkciók sérülnek a frontális lebeny, vagy a verbális funkciók a frontotemporalis területek károsodásakor. A diszkalkulia hátterében genetikai hatások is állnak. Fontos a neuroanatómiai területek lokalizálása is, mert a fejlesztésnek célzottan e területekre kell irányulnia. A tapasztalatok szerint a diszkalkulia magtünetei a HIPS deficites működéséhez köthetők, ezért a fejlesztésnek specifikusan ezen agyterület funkciójának javítását kell megcéloznia.