Akut veseelégtelenség: patofiziológia és klinikai kezelés / J. Beige, R. Kreutz, L. Rothermund
Bibliogr.: p. 57. - Abstr. hun.
In: Orvostovábbképző Szemle. - ISSN 1218-2583. - 2008. 15. évf. 9. sz., p. 49-57. : ill.
Főbb tézisek: 1. Ha a szérumkreatinin több mint 50%-kal a kezdeti érték fölé nő, vagy ha a percdiurézis több mint 12 órára 0,5 ml/ttkg/óra alá csökken, akkor akut veseelégtelenség áll fenn. A dialízis javallatai: acidosis, elektrolitzavarok, intoxikáció, oedema és uraemia. A veseműködés hirtelen roszszabbodásának fő okai az akut tubuláris nekrózis és a prerenális perfúziós zavar. 2. Ha a szérum kreatinin-, illetve ureaszintje emelkedik, akkor kötelező a vesék és az elvezető húgyutak ultrahangvizsgálata. Csak nephritises vizeletüledék (deformált vörösvérsejtek és/vagy vörösvérsejt-cilinderek) és/vagy autoantitest-pozitivitás esetén áll fenn akut glomerulonephritis gyanúja és ezáltal a vesebiopszia indikációja. 3. Ha akut veseelégtelenségben thrombopenia is észlelhető, hemolitikus-uraemiás szindrómára, illetve trombotikus-thrombocytopeniás purpurára is gondolni kell. 4. A veseperfúzió fenntartásához megfelelő volumenbevitelre és legalább 70 Hgmm-es artériás középnyomásra van szükség. A kacsdiuretikumok nem javítják az akut veseelégtelenség prognózisát, de megtartott vizeletkiválasztás esetén a folyadék-túlterhelés megelőzésére adhatók. 5. A későn megkezdett dialíziskezelés ronthatja a betegek túlélését, de a dialízis késleltetheti is a veseműködés helyreállását. A prognózis egyéni tényezőktől is függ.