Főbb tézisek: 1. A 65 év feletti korosztályban minden tizedik ember klinikai tüneteket okozó szívelégtelenségben szenved. A tünetmentes szisztolés diszfunkció kétszer olyan gyakori, mint a manifeszt szívelégtelenség. A szívelégtelenség kétszeresére növeli a nem szívsebészeti beavatkozások utáni 30 napon belüli halálozást. 2. Standardizált klinikai vizsgálat és az EKG-lelet alapján messzemenően megítélhető a beteg műtéti alkalmassága. A szívelégtelenség gyógyszeres kezelésének maximálásával általában minimalizálható a perioperatív kockázat. Dekompenzált szívelégtelenségben csak vitális indikáció alapján szabad műtétet végezni. 3. A szívelégtelenségben szenvedő betegek preoperatív EKG- és mellkasröntgen-vizsgálata kötelező. A transthoracalis echokardiográfia alkalmas a szívelégtelenség és az annak hátterében álló okok kimutatására, de a klinikai vizsgálathoz képest kevés többletinformációt ad. Más eszközös vizsgálatok csak egyéni indikáció alapján ajánlhatók.