Főbb tézisek: 1. A kardiális és mellkasi panaszok hátterében gyakran diagnosztizálhatók szorongásos és szomatoform zavarok, olykor korábbi betegség sikertelen feldolgozása miatt vagy organikus szívbetegséghez társulva. 2. Míg a szorongásos zavarok testi tünetei másodlagosan keletkeznek, szimpatikus aktiváció következtében, addig a szomatoform zavarokban a testi tünetek az elsődlegesek. A beteg amiatt kezd aggódni, hogy súlyos betegségben szenved, s ez ellen újabb és újabb vizsgálatokkal szeretné magát bebiztosítani. 3. Kezelés nélkül ezek a betegségek könnyen krónikussá válhatnak, ezért az érintettek életminősége romlik, munkaképességük és társas aktivitásuk csökken, s fokozottan veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat. 4. A krónikussá válás megelőzésének fontos eleme, hogy a beteg hihető magyarázatot kapjon panaszaira, s ennek alapján fogalmazzuk meg a viselkedésével kapcsolatos ajánlásokat. Nem elég, ha csak az organikus vizsgálatok negatív leleteit közöljük vele. 5. Eredményes kezelési mód az orvosi konzultáció, a pszichoedukáció, az aerob tréning, az antidepresszív gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia (elsősorban a kognitív-viselkedésterápia).