Főbb tézisek: 1. Renopulmonális vasculitises szindrómáról akkor beszélünk, ha egyidejűleg áll fenn akut glomerulonephritis és pulmonális, alveoláris vérzés. A tünetegyüttes kialakulásában autoantitestek játszanak szerepet. 2. A mellkasröntgenen látható vérzéses beszűrődések eléggé jellegtelenek, de ha a beteg vért köp, alveoláris vérzésre utalnak, ami a megnövekedett szén-monoxid-diffúziós kapacitással is alátámasztható. Idejekorán, szerológiai vizsgálattal kell keresni az autoantitestek (ANA, ANCA, antiGBM) jelenlétét. 3. Aktív vizeletüledék esetén vesebiopszia végzendő, melynek diagnosztikai értéke meghaladja a tüdőbiopsziáét, és a vesekárosodás mértékéről is felvilágosítást ad. 4. A kezelés alveoláris vérzés esetén mindenképpen plazmaferezissel történik. Ha a beteg nem köp vért, az alapbetegség és a felvételkori vesefunkció függvényében kerülhet sor plazmaferezisre. Az immunszuppresszió módját az alapbetegség dönti el.