A méhtevékenység gátlása, a tocolysis, gyakori kívánalom a szülészetben. Az indikáció szerint beszélhetünk tartós (első vonalbeli és fenntartó) vagy sürgősségi procedúráról. A tartós tocolysis célja a koraszülöttséggel összefüggő egészségkárosodás elkerülése, minimálisan a magzati károsodást csökkentő corticosteroid hatásához vagy az in utero szállításhoz szükséges időtartam biztosítása. Sürgősségi tocolysisre egyes szülészeti beavatkozások elvégzéséhez lehet szükség. A körültekintő indikáció, a megfelelő tocolyticum és dózis megválasztása nagyban befolyásolja a kezelés eredményességét. A tocolysis valamennyi formájában a hatékonyság és a mellékhatások arányának figyelembevételével az oxytocin antagonista atosiban alkalmazása lenne a legmegfelelőbb, azonban rutinszerű alkalmazása hazánkban gazdasági okok miatt nem lehetséges. A calcium-csatornablokkoló nifedipin hatékonyságban, de kevesebb mellékhatása miatt is, felülmúlja a napjainkban leginkább használt a-agonista terbutalint. Tartós tocolysisre ezért a nifedipin, illetve a jelentős tapasztalatok miatt még a terbutalin jelentheti az elsőként választandó tocolyticumot, de használatuk csak jól felkészült intézetben, szoros ellenőrzés mellett megengedett. A méhtevékenység gátlására korábban alkalmazott magnézium-szulfát, akárcsak a cyclo-oxygenase gátló indomethacin és a nitrogén-monoxid donor nitroglicerin tocolysisre nem javasolhatók.