A szisztémás lupus erythematosus (SLE) főleg a fogamzóképes nőket érintő betegség. Az SLE-s terheseknél a spontán abortusz, a praeeclampsia, az intrauterin retardáció, valamint a magzati halál és a koraszülés kockázata magasabb. A spontán abortuszok előfordulása szorosan kapcsolódik az antifoszfolipid-antitestek jelenlétéhez. A betegség önmagában nem kontraindikációja a terhességnek, legalább féléves remisszió után célszerű azonban terhességet vállalni. A terhesség alatt végbemenő élettani változások hasonlóak lehetnek a lupus tüneteihez, így ezeket a változásokat el kell különíteni a lupus okozta tünetektől. Az SLE-ben szenvedő várandós anyáknak javasolt a rendszeres találkozás nemcsak nőgyógyászukkal, hanem reumatológussal is annak érdekében, hogy időben megtörténjen az esetleges szövődmények felismerése és azok kezelése. Fontos továbbá az anyai betegség alapos ellenőrzése nemcsak a terhesség alatt, hanem az azt megelőző, valamint az azt követő időszakokban is. A szerzők áttekintik az újabb diagnosztikus és terápiás lehetőségeket, mind a biológiai terápiákat, mind az őssejtkezelést. Az antifoszfolipid-szindrómában szenvedő nők terhessége esetén az antithromboticus kezelés javítja a túlélés és az egészséges gyermek születésének az esélyeit. A neonatalis SLE - bár ritkán fordul elő - morbiditása és mortalitása szignifikánsan nagyobb, mint egészséges újszülöttek esetén. Újabb tanulmányok biztató eredményekkel szolgálnak a neonatalis lupus profilaktikus terápiával való kezelése terén. A terhes gondozása olyan centrumintézetben javasolt ahol a szülész jártas a lupus várható és kezelhető szövődményeiben, lehetőség van reumatológiai konzultációra, valamint ahol az igen kis súlyú koraszülöttek ellátása is biztosítható.