Mai tudásunk szerint az öngyilkossági kísérletek hátterében a reménytelenség és a depresszió komoly szerepet játszik, a reménytelenség kialakulása pedig szoros összefüggésben áll a problémamegoldó képességek alacsony szintjével. Jelen kutatásban hazánkban először alkalmaztuk a nemzetközi szinten jól ismert, szociális problémamegoldó képességet mérő MEPS (Means-Ends Problem Solving Test) kérdőívet, és depresszió, reménytelenség, diszfunkcionális attitűdök, megküzdés tesztekkel kiegészítve az öngyilkosság hátterében feltételezett kognitív kockázati tényezők feltárására törekedtünk klinikai populáción. Vizsgálatunkban öngyilkosságot megkísérelt pszichiátriai betegek (61 fő), öngyilkosságot nem megkísérelt pszichiátriai kontrollbetegek (61 fő), valamint normál kontrollszemélyek (61 fő) vettek részt. Az eredmények megerősítik a szakirodalomban leírtakat, hogy a pszichiátriai betegek a normál kontrollszemélyekhez képest alacsonyabb szintű problémamegoldó képességekkel rendelkeznek, kevesebb és rosszabb színvonalú megoldást dolgoznak ki egy adott problémahelyzetben. A vizsgálat eredményei alapján a két klinikai csoport problémamegoldó képessége nem különbözött egymástól. Továbbá az alacsony szintű problémamegoldás szoros pozitív korrelációban állt a negatív hangulati állapottal, ami felhívja a figyelmet a problémamegoldás fontosságára, illetve fejlesztésére negatív érzelmi állapotokban és depresszióban.