A reaktív hyperaemia a vérkeringési rendszer talán egyik legrégebben ismert válasza. A reaktív hyperaemia egy adott érszakasz, rövid időtartamú leszorítását követően, az okklúzió felengedése után kialakuló jelentős áramlásfokozódás, amit a disztálisabban lévő érhálózatok dilatációja hoz létre, s amely nagyobb mértékű, mint az okklúzió során kialakult úgynevezett áramlási adósság. A reaktív hyperaemia a lokális mechanizmusok által létrejött keringési jelenség, amely mechanizmusoknak igen jelentős szerepük van a szöveti véráramlás biztosításában. Korábbi megfigyelések szerint a reaktív hyperaemia hátterében a parenchymából (pl. szívizom) felszabaduló metabolikus faktorok állnak. Újabb, izolált arteriolákon végzett kísérletek alapján úgy tűnik, hogy az intraluminális nyomás és nyíróerő változásai során ún. mechanoszenzitív mechanizmusok aktiválódnak, amelyek hozzájárulnak az átmérőváltozáshoz. A mechanoszenzitív mechanizmusok a szívciklus, illetve a vázizom-kontrakció alatt is fontos élettani funkciót tölthetnek be, ezen szervek megfelelő vérellátásának biztosításában. Egyes kóros állapotokban a vaszkuláris mechanoszenzitív mechanizmusok károsodhatnak, így csökkent dilatációs képesség jöhet létre, ezért ezen mechanizmusok jobb megismerése lehetőséget nyújthat a kardiovaszkuláris betegségek új terápiás és prevenciós módszereinek kidolgozására.