A tonsillectomiát követő legsúlyosabb komplikáció az utóvérzés. Primer post-tonsillectomiás vérzésről akkor beszélünk, ha az a műtétet követő 24 órán belül fordul elő. A primer vérzések oka a műtéti sebben lévő nagyobb, nem megfelelően ellátott artériák vérzése. Szekunder post-tonsillectomiás vérzésről akkor beszélünk, ha a komplikáció az 1-10. posztoperatív napok egyikén, legnagyobb gyakorisággal az 5-8. napokban jelentkezik. A vérzés hátterében ilyenkor infekció, étel által okozott trauma, vagy a sebet borító fibrinréteg idő előtti leválása állhat. A szekunder vérzések további rizikófaktorait illetően az irodalom rendkívül ellentmondásos. A rejtett koagulopathiák oki szerepét illetően vannak hívei, de ugyanakkor ellenzői is a műtét előtti általános haematológiai szűrésnek. Vizsgálataink során a 2002 és 2004 között a PTE Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikájára utóvérzés miatt felvett 115 beteg közül 107 esetben (59 nő, 48 férfi, átlagéletkor 29+-10,9 év) kezdeményeztünk utánvizsgálatot a trombocitaszám, a vérzési idő, a trombin idő (TI), az aktivált parciális tromboplastin idő (aPTI) és protrombin/INR ráta és a fibrinogén szint meghatározásával. Az utánvizsgálaton végül 58 (54%) beteg vett részt, közülük 28 esetben (49%) észleltünk kóros értékeket. A kóros értékeket mutatók számára javasolt izolált faktor-meghatározáson 19 beteg (68%) vett részt, végül 2 betegben (9%) igazoltunk korábban nem ismeretes rejtett koagulopathiát (egy esetben izolált VII faktorszint csökkenést, egy eseten kombinált VII és XII faktorszint csökkenést). Meglepő, hogy 3 nőbetegben trombózisra hajlamosító IX faktor túlműködést diagnosztizáltunk. Ők valamennyien anticoncipienst szedtek a műtétet megelőzően, közülük ketten dohányoztak. Vizsgálatainkból számos gyakorlati következtetés vonható le: 1. a mindenkire kiterjedő szűrés nem tűnik költséghatékonynak; 2. elsősorban gyermekkorban és pozitív családi anamnézis esetében, valamint pozitív fizikális vizsgálat és gyanút keltő preoperatív anamnestikus adatok (ismételt orrvérzések!) ismeretében a koagulopáthia oka lehet az utóvérzésnek; 3. a koagulopáthia az esetek nagy részében öröklődő betegség, ezért egy beteg diagnosztizálása segíthet a családtagok vérzékenységének felderítésében is; 4. a szekunder utóvérzések döntő többsége bipoláris olló és bipoláris csipesz használata mellett fordult elő; 5. ugyancsak fontos tanulság számunkra, hogy a vérzési idő korrekt vizsgálatára csakis az Ivy módszer a megbízható technika, az ujjbegy megbökését követő vizsgálat eredménye értékelhetetlen, megbízhatatlan és félrevezető.