A renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszert gátló gyógyszerek kedvező hatásúak nagy kockázatú betegek esetében vagy akkor, ha már korábban szív- és érrendszeri betegséget diagnoszkáltak. A Jikei Heart Study célja az volt, hogy tanulmányozza: a szokásos kardiovaszkuláris terápia kiegészítése az angiotenzin-receptor-blockoló valsartan hozzáadásával hatásos-e japán kardiovaszkuláris betegek kezelésében. Ebben a multicentrikus, prospektív, randomizált, kontrollált vizsgálatban 3081 japán beteg vett részt. Életkoruk középértéke 65+-10 év volt, szélső értékek: 20-79 év. A vizsgált személyek a hipertónia, a koronáriabetegség vagy a szívelégtelenség, illetve ezek szokásos, kombinált kezelését kapták. A szokásos terápiához a randomizálás szerint a betegek fele (1541 személy) napi 40-160 mg valsartant is kapott. A tanulmány elsődleges végpontja a kardiovaszkuláris események kombinált előfordulási gyakorisága volt. A követési idő medián értéke 3,1 év volt (szélső értékek: 1,0-3,9 év). Az elsődleges végpont ritkábban fordult elő a valsartant is szedő betegek csoportjában, mint a kontrollokban (92 vs. 149, abszolút kockázat 21,3 vs. 34,5 per 1000 betegév, kockázati arány 0,61, 95%-os megbízhatósági intervallum 0,47-0,79, p=0,0002). A különbség elsősorban azzal magyarázható, hogy ritkábban fordult elő szélütés, tranziens iszkémiás attak, angina pectoris vagy szívelégtelenség a valsartannal is kezelt betegek között, mint a kontrollcsoportban. A két csoport között a mortalitásban vagy a tolerabilitásban értékelhető különbség nem volt. Következtetés: A szokásos terápiához képest valsartan hozzáadása kevesebb kardiovaszkuláris esemény bekövetkezését eredményezte, mint amennyi a szokásos kezelés mellett előfordult. Ez a kedvező hatás önmagában a vérnyomás csökkenésével nem magyarázható.