A szívelégtelenség kezelésében az elmúlt évtizedek jelentős előrelépéseket hoztak mind a gyógyszeres, mind az eszközös kezelések terén, a betegség mortalitása és morbiditása azonban mind a mai napig elfogadhatatlanul magas. Újabb és újabb terápiás lehetőségeket kell tehát keresnünk, hogy javítani tudjuk a szívelégtelenség prognózisát. Egy ilyen ígéretes új módszer a sejtterápia alkalmazása. Az őssejt kezelés kedvezőnek tűnik részben a már kialakult ischaemiás, illetve nem ischaemiás szívelégtelenség gyógyításában, részben akut myocardialis infarctust követően alkalmazva, a bal kamrai remodellizáció csökkentése révén a szívelégtelenség megelőzésében is. A kedvező állatkísérletes eredmények után egyre nagyobb számú kontrollált randomizált humán vizsgálat igazolta e kezelési mód biztonságos alkalmazhatóságát és kedvező hatását a myocardium perfúzióra, valamint a globális és szegmentális bal kamra funkcióra egyaránt. Megszülettek az első hosszú-távú kedvező eredmények is. Az őssejt kezelés kardiológiai alkalmazásával kapcsolatosan azonban nagyon sok még a megválaszolatlan kérdés. Nem ismerjük az ideális sejttípust, vagy sejt kombinációt, a megfelelő őssejt beviteli módot, az őssejt terápia ideális időpontját, nem tudjuk, hogy szükséges-e, vagy elegendő-e bizonyos cytokinek alkalmazása, eredményesebbé tehető-e a kezelés genetikailag módosított sejtek alkalmazásával, milyenek a kezelés hosszú-távú morbiditási és mortalitási hatásai. A jelenleg folyó és a közel jövőben tervezett randomizált, kontrollált vizsgálatoknak ezekre a kérdésekre kell választ adniuk ahhoz, hogy a kardiológiai őssejt kezelés megalapozott terápiás modalitássá válhasson.