Az endometrialis hyperplasiák 1994-es WHO felosztása citológiailag atípusos és típusos hyperplasiát és ezeken belül a mirigyek komplexitása szerint simplex és complex hyperplasiát különböztet meg. A felosztás legnagyobb hibája, hogy gyenge a reprodukálhatósága, és a klinikummal sincs teljesen összhangban. Az azóta elvégzett molekuláris és számítógépes morfometriai vizsgálatokkal sikerült azonosítani azt az elváltozást, mely az endometrium I. típusú carcinomájának prekurzora lehet. Az elváltozást endometrialis intraepithelialis neoplasiának (EIN) nevezték el. Definíció szerint az EIN olyan monoklonális, a környezettől szerkezetileg és citológiailag is eltérő mirigyszaporulat, mely endometrioid adenocarcinoma kialakulására hajlamosít. Az EIN diagnózis morfometriai alapját a D-érték képezi (DS), mely három morfometriai tényező logikai kombinációja. Ezek a jegyek a mirigyek szerkezeti komplexitását, a mirigy és a stroma arányát és a sejtmagok változatosságát reprezentálják. A léziókban már igen korán kimutatható genetikai eltérés a PTEN-inaktiváció és K-ras-mutáció. Az EIN-be nem sorolható hyperplasiás eseteket benignus endometrialis hyperplasiának tartják. Ezzel az endometrium rákmegelőző állapotának egy új szemléletű felosztását valósították meg. A retrospektív vizsgálatok bebizonyították, hogy az új szisztéma sokkal jobban korrelál a klinikummal, így megbízhatóbban lehet terápiát alapozni rá. A WHO a 2003-ban kiadott "Kék könyv"-ben részletezi az elváltozást, annak diagnosztikus kritériumait, és a jelenleg legelterjedtebb 94-es felosztás mellett ajánlja a rendszer bevezetését.