Az ivabradin a sinuscsomó If-csatornájára szelektíven ható szer. Elektrofiziológiai vizsgálatok során az ivabradin a placebóhoz képest szignifikánsan csökkenti a szívfrekvenciát, viszont nem befolyásolja a frekvenciára korrigált QT-időt (QTc), valamint a pitvari izomzat, az AV-csomó, a His-Purkinje-rendszer és a kamraizomzat vezetési képességét, illetve refrakteritását. Atenolollal való összehasonlítás során - non-inferiority tanulmányban - az ivabradin kisebb frekvenciacsökkentés mellett azonos hatékonyságot mutatott: növelte a terhelhetőséget és csökkentette az anginák számát. Hasonló eredményt kaptak az amlodipinnel történt összehasonlítás kapcsán is (az ivabradin az amlodipinnel egyenértékűnek mutatkozott). A leghosszabb tanulmány 12 hónapig vizsgálta az ivabradin hatékonyságát és biztonságosságát. Az eredmények szerint a tanulmány teljes ideje alatt szignifikánsan csökkent az anginás epizódok száma és a szívfrekvencia. A folyamatban lévő BEAUTIFUL- és SHIFT-tanulmányok az ivabradin hatékonyságát vizsgálják igazolt koronáriabetegségben (csökkent balkamra-funkció), illetve szívelégtelenségben szenvedő betegekben. Az ivabradin egyetlen lényeges mellékhatása a szikralátás, ami ritkán vezet a gyógyszer alkalmazásának felfüggesztéséhez. Egyéb mellékhatások (súlyos, szimptomatikus bradycardia, vezetési zavarok) nem igazolódtak. Jelenleg az ivabradin a stabil angina pectoris alternatív kezelésében alkalmazható.