Az emberi alvás, minta filogenetikai és ontogenetikai agyfejlődés, valamint a sajátos környezeti tényezők találkozási pontján megvalósuló ősi magatartásforma, az összetett információ feldolgozási feltételekhez való alkalmazkodás sikerességének feltételeként, illetve következményeként ölt testet. Ebből kifolyólag a modern alváskutatás számára a pszichikai és biológiai integritás érzékeny mutatójaként kerül a vizsgálódások gyújtópontjába. Az autizmus spektrumzavar (ASZ) az élet számos területén megnyilvánuló viselkedés módosult formáival jellemezhető, ami az alvás szerkezetében és mintázataiban is tetten érhető. Napjainkra ismert ténnyé vált, hogy az ASZ különböző súlyosságú, olykor extrém alvászavarral társul, melynek gyakorisága eltér az életkorban és mentális képességekben megfeleltetett, tipikusan fejlődő gyerekeknél tapasztalttól, illetve számos átfedést mutat egyéb neuropszichiátriai zavarral élő csoportok alvászavarával. Jelen tanulmány az alváskutatás módszertani fejlődésének legismertebb mérföldkövei mentén haladva áttekintést nyújt az ASZ-ban jelentkező alvás-rendellenességek természetéről, ezeknek a nappali magatartással, a teljesítménnyel, valamint a pszichológiai és fiziológiai sajátosságokkal való összefüggéseiről, illetve a háttérben meghúzódó kóroki tényezők és lehetséges kezelési eljárásaikkal kapcsolatos ismeretekről.