A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel disease, IBD) két klasszikus képviselője a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa. Előbbi az emésztőrendszer bármely részét érintő, de leggyakrabban a terminalis ileumot és vastagbelet támadó, a bélfal minden rétegére kiterjedő granulomatosus gyulladásos bélbetegség; utóbbi pedig kizárólag a vastagbél nyálkahártyáját érintő megbetegedés. Az esetek mintegy 10%-ában a két bélbetegség között a diagnózis felállításakor nem lehet különbséget tenni. A gyulladásos bélbetegség mindkét típusának tisztázatlan a kóroka, de az utóbbi évek kutatási eredményei alapján bizonyos meghatározó fontosságú kórtani folyamatok ismertté váltak. Bár az egyes betegségekben más és más gyulladásos mediátorcsaládok és eltérő fehérvérsejt- populációk aktívak, a tumornekrózis-faktor-alfa (TNF-alfa) működése mindkét betegségben kifejezett és kulcsfontosságú. A TNF-alfa a gyulladásos folyamatban aktívan részt vevő sejtek programozott sejthalálát gátló, a bélnyálkahártya áteresztőképességét fokozó, egyéb gyulladásos mediátorok termelődését elősegítő citokin.