A vizsgálat célja a rendszeresen terápiás célú úszásedzésen résztvevő légzőszervi betegségben szenvedő fiatalok futás-állóképességének összehasonlítása a szintén úszó, ortopédiai rendellenességben szenvedő fiatalok, illetve az edzésprogramon részt nem vevő egészséges iskolások futás-állóképességével. A felmérésben 990, 8-15 év közötti fiatal vett részt. Ebből 298 úszó, légzőszervi betegségben szenvedő (asthma bronchiale), 236 úszó, ortopédiai rendellenességben szenvedő (tartáshiba, gerincferdülés, mellkasdeformitás, lúdtalp), illetve 456 nem úszó, egészséges fiatal. A rendszeres úszásoktatásban résztvevőket a Gyene-féle, fokozatosság elvére épülő úszásmódszerrel oktatták. Fizikai állóképességűket a nem úszó egészségesek az iskolai testnevelésórán fejlesztették. A futás-állóképesség felmérésére a Cooper-tesztet használták. Mindkét úszó csoport futás-állóképessége jobbnak bizonyult az egészségesek fizikai állóképességéhez képest (úszó, légzőszervi betegségben szenvedők versus egészségesek p<0,0001, illetve úszó, ortopédiai rendellenességben szenvedők versus egészségesek p<0,0001). A két úszócsoport között nem volt szignifikáns különbség: p=0,29. Az úszó, ortopédiai rendellenességben szenvedők, valamint az egészséges fiatalok csoportjában a fiúk szignifikánsan jobban teljesítettek a leányokhoz képest: p=0,015, p=0,0007. Az úszó, légúti betegségben szenvedők csoportjában nem volt szignifikáns különbség a nemek teljesítménye között. Korcsoport szerinti elemzésnél az ortopédiai betegségben szenvedők csoportjában szignifikánsan jobban teljesítettek a 8-11 évesek a 12-15 évesekhez képest (p=0,0024). Az úszó, légzőszervi betegségben szenvedők, illetve egészségesek csoportjában nem volt kor szerinti különbség. Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a rendszeres úszásterápiás programnak köszönhetően a légzőszervi és ortopédiai betegségekben szenvedő fiatalok futás-állóképessége oly mértékben javul, hogy az egészséges, nem sportoló kortársaik állóképességét is meghaladhatja.