A múlt, a jelen és a jövő testsúlycsökkentő gyógyszerei : hatóanyagok és hatásmechanizmusok / Eggenhofer Judit
Bibliogr.: p. 35. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Belorvosi Archivum. - ISSN 0133-5464. - 2008. 61. évf. 1. sz., p. 30-35.
A klinikai szempontból is túlsúlyosnak tekinthető betegek száma világszerte ijesztő mértékben nő. A túlsúlyosság már önmagában is számos kellemetlenséget hordoz, de sokkal súlyosabb az a már sokszorosan bizonyított összefüggés, hogy növeli a kardiovaszkuláris és az anyagcsere-betegségek rizikóját. Így mindenképpen fontos, hogy a WHO által is betegségként kategorizált kövérséget gyógyszeresen befolyásoljuk. A testsúlycsökkentő szerek hatásukat vagy centrálisan, vagy perifériásan fejtik ki, de ismert olyan hatóanyag is, amely mindkét hatásmechanizmussal rendelkezik. Az első centrálisan ható étvágycsökkentőként elfogadott szer az amfetamin volt, majd ezt követően ezzel az indikációval számos származéka is bevezetésre került. A csoport új képviselője a sibutramin. Az egyetlen perifériásan ható testsúlycsökkentő az orlistat. Új csoportot képez a két, centrális és perifériás hatásmechanizmussal is rendelkező szer, a rimonabant és a leptin. A kövérség gyógyszerei "sorsuk" szerint három csoportba sorolhatók. Az első csoportot azok alkotják, amelyek "voltak", de már visszavonásra kerültek. A második csoport azokból áll, amelyek "vannak", azaz amelyek elérhetők. A harmadik csoportba sorolhatók azok, amelyek "lesznek", vagyis a jövő készítményei.