Az agy lokális véráramlása mérésének másfél százados történetét vázolja fel a tanulmány. A mából visszatekintve töretlennek tűnik a gondolati és technikai fejlődés ívelése, amely együttesen eredményezte a mai állapotot, amikor a lokális véráramlás és metabolizmus in vivo térképezésével megjeleníthetjük az agy működésének locusait és azok kapcsolatát. Az előrehaladás folyamatából kiemelendő két elméleti sarokpont: Adolf Fick munkássága, amely a kvantitatív mérések kezdetét jelentette és Seymour Kety modellje, amely a mai fejlett technikák áramlástérképeinek alapját képezi. A számos kutató sorában, akik hozzájárultak ehhez a nagy ívű fejlődéshez, két hazai tudós nevét kell megemlítenünk: Sántha Kálmánét, aki a lokális véráramlás folyamatos, kvalitatív mérésében szerzett érdemeket és Pásztor Emilét, akinek nevéhez kapcsolódik ugyancsak a lokális véráramlás kvantitatív mérésének széles körben elterjedt egyik módszere.