Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=84150
MOB:2008/3
Szerzők:Hruby Ervin; Hajdú Júlia; Görbe Éva; Hupuczi Petronella; Papp Zoltán
Tárgyszavak:IKREK, HÁRMAS; KOCKÁZAT; TERHESSÉG, TÖBBSZÖRÖS
Folyóirat:Magyar Nőorvosok Lapja - 2008. 71. évf. 1. sz.
[https://mnt.olo.hu/rovat/magyar-noorvosok-lapja]


  A fogamzás módja mint kockázati tényező hármas ikerterhességben / Hruby Ervin [et al.]
  Bibliogr.: p. 14-15. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Nőorvosok Lapja. - ISSN 0025-021X. - 2008. 71. évf. 1. sz., p. 5-15. : ill.


A hármas ikerfogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármas ikerterhesség kiviselésének kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. A közlemény célja a magyar hármasiker-populáció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján a fogamzás módjának mint kockázati tényezőnek a vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármas ikerterhességet vizsgáltuk. Szervezeten kívüli megtermékenyítéssel 67 hármas ikerterhesség fogant (58,8%), szervezeten belül (spontán, ovulatioindukciót, illetve inseminatiót követően) 44 (38,6%). 3 esetben (2,6%) nem volt megállapítható a fogamzás módja. A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények aránya, illetve az átlagos terhességi kor a szüléskor nem különbözött a két csoportban (32,2+-3,3 és 32,3+-3,2 hét), és az igen éretlen (<28. hét) koraszülések (11,9% és 4,6%), valamint az éretlen (< 32. hét) koraszülések arányában (38,8% és 47,7%) sem észleltünk szignifikáns különbséget. Nem volt lényeges különbség az élve születettek átlagos születési súlyában (1671+-505 g és 1641+-509 g), az igen-igen kis súlyú (<1000 g) újszülöttek (11,8% és 7,6%), valamint az igen kis súlyú (< 1500 g) újszülöttek arányában (34,9% és 42,7%) sem. A magzatok megszületést követő állapotát jellemző egyperces és ötperces Apgar-érték sem különbözött a két csoportban (8,1+-1,0 és 8,1+-0,9, valamint 9,2+-0,8 és 9,3+-0,7). Bár a késői magzati halálozás (29,9%o és 7,6%o), a korai neonatalis halálozás (51,3%o és 30,5%o), a teljes neonatalis mortalitás (61,5%o és 45,8%.?), és a perinatalis halálozás (79,6%o és 37,9%o) a szervezeten kívüli megtermékenyítéssel fogant hármas ikerterhességek esetében magasabb volt, a különbség nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. Az újszülöttek morbiditási adatait tekintve mindkét csoportban ugyanolyan gyakran volt szükség lélegeztetésre (57,6% és 50,0%) és a légzőrendszerrel összefüggő, az idegrendszeri, a gyomor-bélrendszeri, valamint a szív-érrendszeri betegségek arányában sem volt jelentős különbség a csoportok között. Sepsis, illetve pneumonia (28,8%, és 19,4%), valamint icterus (16,2% és 2,8%, p=0,003) gyakrabban fordult elő az IVFval fogant csoportban, utóbbi különbség szignifikáns. Fentiek alapján a szervezeten kívüli megtermékenyítéssel történő fogamzás hármas ikerterhességben nem minősíthető kockázati tényezőnek, mivel érdemben nem befolyásolja a perinatalis kimenetelt, illetve a kórjóslatot.