A munka alapvető célja a humán magzati szív tónusos paraszimpatikus és szimpatikus beidegzésének megjelenésére és érésére vonatkozó fejlődésfarmakológia eredményeink összehasonlító elemzése. Arra kerestünk választ, hogy a prenatalis szív frekvenciáját a tónusos autonóm kontroll két idegi komponense, egymáshoz viszonyítva, a terhesség 8. hetétől kezdve az intrauterin élet során milyen mértékben befolyásolják. Módszer: A kérdés tanulmányozására klinikai körülmények között, egészséges terhes anyákban a farmako-fiziológiai megközelítés látszott célszerűnek. A terhes anyáknak adott és a placentán átjutó paraszimpatikus bénító (atropin-szulfát, 40 ľg/kg iv.) (AS) és szimpatikus gátló (metoprolol-tartarát, 100 mg po.) (MT) szereket alkalmaztunk a magzati szívfrekvencia autonóm kontrolljának megítélésére. A magzati szívfrekvencia mérésére ultrahangos Doppler-technikát vagy indirekt magzati EKG-t alkalmaztunk. Statisztikai elemzés a Student t-próbával történt. Eredmények: AS értékelhető magzati tachycardiát már a terhesség 17-19. hetétől kezdődően előidézett, míg az MT csak jóval később, a 25-30. héten váltott ki magzati bradycardiát. A fiziológiás frekvencia oszcilláció határát az észlelt változások AS esetében már a 17-19. héten, MT alkalmazásakor azonban csak a 30. hét után haladták meg. Az anyákban az AS tachycardizáló és az MT bradycardizáló hatása mindenkor nyilvánvaló volt. Következtetések: Humán magzati szívben a tónusos szimpatikus (adrenerg) szabályozás lényegesen később fejlődik ki, mint a paraszimpatikus (muszkarinszerűcholinerg) kontroll. A sinuscsomó automáciájának korfüggő csökkenéséhez a vagus tónus a prenatalis időszak 17. hetétől kezdve mind intenzívebben hozzájárul.