Bevezetés: a carvedilol hasonló szelektivitással blokkolja a ß- és ß-receptorokat, míg a bisoprolol magasabb ß, affinitással rendelkezik. A légzőrendszerre a 82 predominancia jellemző. A légutak ß-receptorai szabályozzák a bronchus tónust és az alveoláris ß-receptoroknak szerepük van az alveoláris folyadék reabszorpciójában, amely a gázok diffúzióját befolyásolja. Célkitűzés: a carvedilol és a bisoprolol légzési funkciókra gyakorolt hatásainak összehasonlítása krónikus szívelégtelen betegeknél. Módszer és eredmény: a kettős vak, "cross-over" klinikai vizsgálatban 53 krónikus szívelégtelen beteg vett részt. Két hónap teljes dózisú carvedilol vagy bisoprolol kezelés után légzésfunkciós vizsgálat (salbutamol hatásban is), CO diffúziós kapacitás mérése (DLCO), illetve a légzési gázok terhelés alatti analysise történt. Alapállapotban a FEV, és FVC hasonló volt, azonban salbutamol belégzést követően a FEV, bisoprolol szedése mellett magasabbnak bizonyult (p<0,04). A DLCO ugyancsak magasabb volt bisoprolol mellett (a prediktív érték 90 +-20%-a vs. 82 +-21%-a; p<q01). A terhelés során a csúcs V02 17,8 +-4,5 volt bisoprolol és 17,0 +-4,6 ml/min/kg carvedilol adása mellett, míg a bronchus tónusban (egyenlő kilégzési idő) nem volt különbség. A különbség még nagyobb volt a csökkent DLCO-val (<80%) rendelkező betegeknél. Összefoglalás: A carvedilol és a bisoprolol egymástól eltérő hatással van a diffúziós kapacitásra, illetve a salbutamolra adott légzésfunkció-válaszra. A DLCO különbségek az aktív membrán transzport változásai révén jönnek létre, amely az alveoláris (32-receptor szabályozása alatt áll. A VOz2 a bisaprololial kezelt betegeknél magasabb volt, kifejezettebben mutatkozott ez az alacsony DLCO-val rendelkező krónikus szívelégteleneknél.