A 2TDM kezelésének megválasztásánál elsődleges célnak a normoglikémia elérését és tartós megőrzését kell tekinteni. A célorientált kezelésnél a mielőbbi gyógyszeres terápia bevezetése és változtatása, szükség esetén a korai inzulinkezelés bevezetése elengedhetetlen. A cukorbetegek számának évről évre történő növekedésével a betegek ellátása egyre nagyobb terhet jelent mind az alapellátásra, mind a szakellátásra. A javaslathoz kötött készítmények egyre bővülő körével a szakrendeléseken megjelenő betegek számának további fokozatos emelkedése várható. Sajnos ma Magyarországon az alapellátás, tárgyi és személyi feltételek hiányában, a legjobb szándék mellett sem alkalmas a megfelelő diétás és életmód-edukációra, és annak ellenőrzésére. Tapasztalat, hogy többéves cukorbetegség tartam, többszöri gyógyszerváltás után a szakrendelésre kerülő betegek jelentős része sosem részesült dietetikus általi diétás oktatásban, életmódi tanácsokban. E nélkül azonban a legmodernebb hatóanyag sem képes tartós eredményt elérni. Amennyiben rövid időn belül a járóbeteg szakrendelői ellátás finanszírozását nem fogják megváltoztatni, az igényekhez igazítani, a munka óhatatlanul a mennyiség irányába fog eltolódni a minőség rovására. A szakrendelések megfelelő bővítésével lehetőség nyílna arra, hogy minden cukorbeteg betegségének legelején bekerüljön a gondozásba, s egyénre szabott terv alapján - 3 havonta, félévente, évente - kontrollon megjelenjen. S akkor a jogalkotónak a finanszírozásban már megfogalmazott elvárása minden betegnél megvalósítható lenne.