A "büntetés helyett kezelés" elve a szakirodalomban élénken vitatott kérdés. Kábítószer-bűncselekményekben ezt a lehetőséget Magyarországon az 1993. évi büntető törvénykönyv módosítása teremtette meg. 2003-ban jelentősen kibővült ez a jogi lehetőség. Célkitűzés: Bemutatni, hogyan érvényesül egy fővárosi, drogbetegekkel foglalkozó kezelőintézmény gyakorlatában ez az elv 2001-2005 között; valóban kezelésre szoruló drogbetegek kerülnek-e ilyen módon a kezelőrendszerbe, illetve eléri-e ez a jogintézmény a kezelésre szoruló célcsoportokat. Módszer: A szerzők egy fővárosi drogambulancia 2001 és 2005 között kezelésre jelentkező betegeinek addikciós súlyossági index interjú alapján nyert adatait elemezték (n = 628). A "büntetés helyett kezelés"-t választók és a többi drogbeteg súlyossági indexének összehasonlítása klaszter-elemzéssel és kétmintás statisztikai T-próbával történt. Eredmények: 2003-at követően a "büntetés helyett kezelésben" részt vevők aránya 24%-ról 72,6%-ra nőtt (szignifikáns eltérés). Jól elkülöníthető egy betegcsoport (a vizsgálati minta fele), amely nem bír kezelést igénylő problémával. 2003-tól ebben a "problémamentes" betegpopulációban magas azoknak az aránya (60%), akik a "büntetés helyett kezelést" választották. Következtetések: A szerzők indokoltnak tartják a "büntetés helyett kezelés" elvének pszichiátriai-addiktológiai átgondolását.