Főbb tézisek: 1. Az antihipertenzív terápiában a terápiahűség hiánya (non-adherence) a kezelés elutasítását (non-acceptance), a kezelés megszakítását (non-persistence) és a kezelés nem megfelelő betartását - a rossz együttműködést (non-compliance) - foglalja magába. 2. A csökkent terápiahűség oka részben a feledékenység, részben az előírt terápiás tervtől való tudatos (kalkulált) eltérés a gyógyszerszedésben. A kezelés elutasítása és megszakítása tudatos döntések kifejeződései, a rossz együttműködés pedig feledékenység és tudatos döntések eredménye is lehet. 3. A kezelés elutasítását és megszakítását úgy lehet visszaszorítani, ha a betegeket teljes körűen, strukturáltan és ismételten felvilágosítjuk betegségükkel és az előírt kezeléssel kapcsolatban.