Főbb tézisek: 1. A dialízisre szoruló, terminális veseelégtelenségben szenvedő betegek közel 90%-a hypertoniás, többek között a krónikus folyadékterhelés, a nagyobb perctérfogat és a fokozott perifériás artériás ellenállás miatt. 2. A magas szisztolés vérnyomás dialízist igénylő veseelégtelenségben növeli a halálozást. A dializált betegek alacsony vérnyomása, ha azt nem antihipertenzív kezelés okozza, a kardiovaszkuláris kockázat növekedését jelezheti. A hypertonia elsősorban a hosszú ideig életben maradó betegek esetében jelentős kockázati tényező. 3. Igen alacsony vérnyomás esetén megnő a dialízisre szoruló betegek kardiovaszkuláris halálozása, gyakran az egyidejűleg fennálló uraemia vagy ischaemiás cardiomyopathia miatt. 4. A hypertoniás betegek vérnyomását csökkenteni kell. A vizsgálatok nem határozták meg a dializált betegek vérnyomásának célértékét, de a szisztolés értéknek lehetőleg 145 Hgmm alatt, a diasztolés értéknek 75 és 85 Hgmm között kell lennie a dialízis előtt.