Bevezetés - Osztályunkon 2001-2005 között 86 beteget operáltunk nyaki porckorongsérv és/vagy spondylosis miatt, akik esetében a discectomiát és decompressiót követően valamilyen nyaki cage vagy spacer beültetésével végeztük el a stabilizálást. Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a fájdalom, az életminőség, a munkaképesség változásait, a csigolyák összecsontosodásának arányát, az operált rés magasságának megtartottságát, az összecsontosodott csigolyák alatt és felett lévő szegmentumok változását, valamint a nyaki gerinc helyzetét. Betegek és módszerek - Betegeinket kontrollvizsgálatra hívtuk be osztályunkra, ennek során kétirányú nyakigerincröntgenvizsgálatot végeztünk, és több pontból álló kérdőívet töltettünk ki velük fájdalmukról, életminőségérzésükről és munkaképességükről, mind a műtét előtti, mind a műtét utáni időszakra vonatkozólag. A betegek fájdalmának változását vizuális analóg skálán (VAS) és egyszerűsített McGill-Melzak analóg skálán, az életminőség változását szintén tízosztású vizuális analóg skálán mértük fel. Eredmények - Betegeink több mint 77%-a jelent meg az ellenőrzésen. A desisráta 89,3% volt, az operált rések magassága 61%-ban volt megtartott. Az operált rés feletti szegmentumban 7%-ban, az alatta lévőben 14%-ban észleltünk fokozódó degeneratív eltéréseket. A nyaki gerinc helyzetét 64,51%-ban lordoticusnak, 27,42%-ban egyenesnek és 8,07%-ban kyphoticusnak találtuk. A betegek fájdalma a vizuális analóg skálán átlagosan 8,179-ről 5,015-re, a McGill-Melzak-skálán 3,89-ról 2,8-re, életminőség-érzésük 8,045-ről 5,463-re változott. Következtetés - A korábban alkalmazottnál kisebb műtéti feltárással csökkent a műtét utáni fájdalom és a műtét miatt kórházban töltött idő. A betegek döntő többségében jelentősen csökkent vagy megszűnt a fájdalom, javult az életminőség-érzés. Ennek ellenére csak három beteg folytatta eredeti munkáját, és öt beteg dolgozik könnyített munkakörben. Jelentős részük már a műtét előtt is leszázalékolt volt, de sokuknál az után állapították meg a rokkantságot, vagy annak mértéke a műtét óta emelkedett. Ennek több oka is lehet. A betegek nagy része egyéb betegségben is szenved, ezek közül a leggyakoribbak: ágyéki porckorongsérv, spondylosis, hypertonia, diabetes mellitus, asthma bronchiale és depresszió. Kevés az elhelyezkedési lehetőség a csökkent munkaképességűek számára. A betegek egy részének a leszázalékolás jelent "kiutat" a munkanélküliségből. Mindezek azonban nem csökkentik a módszer jelentőségét és hasznosságát. Elért eredményeink megfelelnek a nemzetközi statisztikáknak, a módszert alkalmazhatónak és alkalmazandónak tartjuk.