A szerzők ötéves periódusban (1999-2004) 1654, hospitalizációt igénylő, területen szerzett pneumoniában szenvedő beteg retrospektív elemzését végezték. A pneumonia kórisméjét minden esetben a kórjelző radiológiai eltérések, a jellemző klinikai tünetek és laboratóriumi eltérések alapján állították fel. Súlyos klinikai megjelenésű területen szerzett pneumoniát diagnosztizáltak 192 betegben a jellemző klinikai tünetek (30/min feletti légzésszám, 39°C feletti láz, hypotonia, alterált mentális státus) alapján. Közülük 32 beteg sokszervi funkciózavarral járó súlyos szepszisben (hypotonia, artériás hypoxaemia, oliguria, metabolikus acidosis) és szeptikus sokkban (súlyos szepszis hypotensióval az adekvát folyadékpótlás ellenére) szenvedett, akiket további kezelés céljából a Központi Intenzív Osztályra helyeztek át. 160 alacsony rizikójú szeptikus beteg részletes retrospektív elemzését végezték el a jellegzetes radiológiai eltérések, klinikai tünetek és laboratóriumi értékek (magas láz, tachypnoe, tachycardia, alacsony szisztolés és diasztolés vérnyomás, artériás hypoxaemia, leukocytosis, emelkedett vércukor- és urea-nitrogén-szint) alapján. Tapasztalataik alapján felhívják a figyelmet a súlyossági fok meghatározásának jelentőségére, mivel ennek, segítségével pontos döntés hozható a beteg elhelyezéséről, kezeléséről. A szepszis az infekciót okozó mikroorganizmus és a szervezet immunológiai, gyulladásos és koagulációs válaszreakciója között létrejövő interakció következményeként alakul ki, különböző súlyossági fokozatokban: szepszis eseteiben a bizonyított (feltételezett) infekciót a szervezet szisztémás gyulladásos válaszreakciója komplikálja; a súlyos szepszist a szepszishez társuló sokszervi funkciózavar definiálja; szeptikus sokk eseteiben a súlyos szepszist az adekvát folyadék- és elektrolitterápia ellenére kialakuló hypotensio jellemzi (infekció + szisztémás gyulladásos válaszreakció + hipoperfúzió + hypotensio).