Vizsgálatunk célja volt a resuscitatiós teamünk által végzett újraélesztések analízisével a jelen resuscitatiós rendszerben lévő hibák felismerése, és az azokat kiküszöbölő terv kialakítása. Betegcsoport és vizsgálati módszer: Prospektíve vizsgáltuk 49, osztályunkon, illetve társintézményeinkben fekvő beteg összesen 55 újraélesztési esetét. Az újraélesztés eseményeit az "in-hospital Utstein-adatlap" alapján dokumentáltuk. Ezen túlmenőleg az adatfeldolgozás során felhasználtuk a betegek társintézményekben, illetve osztályunkon vezetett dokumentációját. Eredmények: Intézményeinkben a keringésleálláshoz vezető közvetlen kórállapot az esetek 38%-ában súlyos szepszis, szeptikus sokk, 20%-ban akut koronária szindróma, 13%-ban dilatatív cardiomyopathia talaján kialakult keringési elégtelenség volt. 39%-ban volt sikertelen a resuscitatio. Az újraélesztést követően a betegek 6%-a hagyta él élve az osztályt. Következtetés: A sikeres újraélesztés előfeltétele a fenyegető keringésleállás jeleinek időbeni felismerése, és a szükséges terápiás intézkedések időben történő megkezdése. Ennek elengedhetetlen alapköve a helyi intézeti BLS- és resuscitatiós protokollok kidolgozása és alkalmazása, továbbá a sürgősségi ambulanciák és a kórházi osztályok infrastrukturális fejlesztése, valamint szükség esetén az intenzív szakemberek korai bevonása a betegellátásba.