Az idült vesebetegség prevalenciája Európában 4-8% körüli, a 65 évesnél idősebb korosztályban meghaladja a 20%-ot. Évente a populáció kb. 1%-ának csökken 60 ml/perc alá a glomerularis filtrációs rátája. Az idült vesebetegség legjelentősebb következményei a végállapotú veseelégtelenség és a fokozott cardiovascularis rizikó. A vesepótló kezelések incidenciája, és prevalenciája folyamatosan, évente kb. 5%-kal emelkedik. A cardiovascularis rizikó már az idült vesebetegség korai stádiumában jelentősen megnő, a veseelégtelenség súlyosbodásával pedig tovább emelkedik. Az idült vesebetegek jelentős hánada cardiovascularis ok miatt meghal, mielőtt elérné a végállapotú veseelégtelenség stádiumát. Idült vesebetegek renalis és cardiovascularis rizikójának csökkentése elsőrendű fontosságú egészségügyi feladat, mely több rizikófaktor egyidejű befolyásolását igényli. A kezelhető rizikófaktorok a szisztémás hypertonia, glomerularis hypertonia, proteinuria, glykaemiás kontroll diabetesben, anaemia, foszfátretenció, D-vitamin-anyagcsere, szekunder hyperparathyreosis, hyperlipidaemia, elhízás, fehérjefogyasztás, dohányzás, nefrotoxikus gyógyszerek szedése, ischaemiás nephropathia. A betegek gondozásában központi szerepe van a háziorvosok és a szakambulanciák közötti együttműködésnek.