A perkután intervenció, illetve a revaszkularizációs műtét helyének meghatározása az angina pectoris kezelésében igen fontos és sokszor vitatott klinikai probléma. A szerző áttekinti a lehetséges három kezelési mód (gyógyszeres kezelés, perkután intervenció, revaszkularizációs műtét) eredményességét vizsgáló randomizált tanulmányokat, illetve az ezekből levonható következtetéseket. A rendelkezésre álló adatok azt igazolják, hogy - a diagnózis objektív módszerrel is alátámasztott felállítása után - első lépésben a rizikófaktorok korrekciója, az életmódrendezés, és az optimális gyógyszeres kezelés a választandó kezelési stratégia. Optimális gyógyszeres kezelés alatt jelenleg a statin, aszpirin, ACE-gátló, valamint a megfelelő antianginás - elsősorban bétareceptor-blokkoló - kezelést értjük. A perkután intervenció első terápiás eszközként történő alkalmazása nem indokolt, mivel nincs adat arra vonatkozóan, hogy a beavatkozás javítaná az életkilátásokat, illetve a perkután intervencióval megelőzhető lenne a szívinfarktus. Amennyiben a panaszok gyógyszeres kezeléssel nem, vagy nem eléggé befolyásolhatók, indokolt a revaszkularizáció (perkután intervenció vagy műtét) elvégzése, mivel ezen beavatkozásokkal a gyógyszeres kezelésnél jobban javítható a funkcionális stádium. A revaszkularizációs műtét bizonyos esetekben (pl. főtörzs-szűkület, 3-érbetegség és csökkent balkamra-funkció) a panaszok kedvező befolyásolásán túlmenően a betegek életkilátásait is javítja. A rendelkezésre álló kezelési lehetőségek optimális megválasztása nemcsak a betegek számára fontos, hanem komoly gazdasági jelentősége is van.