Az osteoporosis diagnosztizálása hagyományosan radiológiai feladat. Mindennapi tevékenységünk során a különböző okból készült röntgenfelvételeken, CT vagy MR képeken gyakran látjuk a csontritkulás jeleit, le is írjuk azokat, mégis ezen betegek csak kicsiny része jut el a szakellátást nyújtó osteoporosis centrumokba. Hazánkban a csontritkulásban szenvedő betegeknek csak kb. 10%-a kap antiporotikus kezelést. Más országokban sem sokkal jobb a helyzet. Ezért is tett felhívást közzé az IOF (International Osteoporosis Foundation) és az ESSR (European Society of Musculoskeletal Radiology). Ennek lényege, ha a radiológus bármely okból készült röntgenfelvételen porosist észlel, utalja a beteget szakintézetbe. Az osteoporosis rettegett szövődménye a csonttörés. A porotikus eredetű törések legnagyobb része csak röntgenvizsgálattal felfedezhető csigolya-kompresszió, amely spontán vagy kicsiny traumára következik be. Járhat heves hátfájdalommal, de gyakran tünetmentes. A 60 év feletti populatio 20-30%-ában fordul elő. Akinek akár egy csigolyája összeroppant fokozott esélye van újabb csigolya kompresszióra, és ami még fontosabb: combnyaktörésre. Ezen törések emelkedő száma egyre nagyobb terhet ró az egyének-re és a társadalomra egyaránt. Időben bevezetett antiporotikus kezeléstől a törések számának csökkenését várjuk. Az IOF és ESSR felhívását további lépések követték. Szakmáink nagy kongresszusain, például a bécsi ECR-en referátumok hangzottak el. A két említett társaság "Forrás dokumentumot" állított össze, amely CD-n is megjelent. Több nyelven készültek diasorozatok. A "Forrás dokumentumban " a téma olyan kiváló szakértői mint P. Szulc, P. D. Delmas, H. K. Genant, M.Jergas és C. van Kuijk foglalták össze a kérdés legfontosabb klinikai és radiológiai vonatkozásait. Hazánkban a Magyar Radiológusok Társaságának Osteológiai Szekciója (MRT-OS) vállalta magára, hogy ezzel a fontos kérdéssel, foglalkozzon.