A silent iszkémia (SI) fogalma már az 1970-es években ismert volt. A silent iszkémiát úgy definiálhatjuk, mint objektív módon kimutatott miokardiális oxigénhiányt, amelyet nem kísér típusos angina vagy angina ekvivalens. Prognosztikai jelentősége és kialakulási mechanizmusa közel 30 éve intenzív klinikai érdeklődés tárgyát képezi. Az alábbiakban összefoglaljuk a patofiziológia, a kimutatás, a prevalencia, és a kezelés aktuális kérdéseit.