A szerzők aortobifemoralis bypass műtét után négy évvel, eleinte lassan, majd egyre inkább gyorsuló ütemben növekvő, ugyanakkor csaknem tünetmentesen kialakult, szokatlanul nagy, lágyéktáji perigraft cysta esetét ismertetik, amely differenciál-diagnosztikai, patogenetikai és hisztológiai problémákat vetett fel. Ismertetik a kórismézés módszereit és gondolatmenetét. Bár az elváltozás kóreredete utólag egyértelműen már nem tisztázható, sorra tárgyalják a számba vehető lehetőségeket, amelyeket kizárásos alapon nagyrészt el kellett vetniük. Ismertetik a saját és a patológus konziliárius lényegében egybevágó patogenetikai feltevését. Eszerint a cysta növekedésében helyi mechanikai tényezők által kiváltott idült gyulladásnak lehetett fő szerepe. Szintén nehezen magyarázható a szokványos cystafal szövettani szerkezetétől merőben eltérő hisztológiai kép, amely inkább az érpótló struktúrák, vagy az álaneurysmák szerkezetére és sejtjeire emlékeztetett, annak ellenére, hogy a kórtörténet alapján kizárható volt a keringés a képletben. Ismertetik saját feltevésüket, amely szerint a cysta fenekén elhelyezkedő, fordított U-alakú, működő protéziskacs által keltett, közvetett pulzációs ingerek forinatív hatására, amelyek a képlet üregét feszesen kitöltő, folyékony bennék közvetítésével érték el a cysta falát, keletkezhetett a sajátos szövettani szerkezet.