A neuropátiás fájdalom olyan fájdalom, amelyet az idegrendszer, maga a fájdalom továbbításáért és érzékeléséért felelős struktúra elsődleges károsodása vagy működés zavara hozza létre. A neuropátiás fájdalom jellege, kísérő tünetei illetve kezelése is eltér a nociceptív (szöveti sérülés illetve gyulladás okozta) fájdalomtól. Kialakulásában elsődleges tényező az, hogy az érintett neuronok egy részében elektromos hiperexcitábilitás alakul ki. Ez azt jelenti, hogy az idegek spontán és ektópiás helyen kisülnek és a különböző ingerekre (pl. mechanikus, kémiai illetve hőingerek) kórosan reagálnak. A perifériás idegek megnövekedett, folyamatos, ektópiás kisülései pedig megváltoztatják a szenzoros feldolgozást a központi idegrendszerben is (centrális szenzitizáció), fokozva a fájdalmat. A neuropátiás fájdalom prevalenciája kb. 1,5%-ra tehető, de amennyiben a neuropátiás komponensű derékfájdalomban szenvedő betegeket is belevesszük a prevalencia a 6-7%-ot is elérheti. Jellegében a neuropátiás fájdalom égő, bizsergő, áramütésszerű fájdalom, amely éjszaka rosszabb, legtöbbször a bőrfelszínre lokalizálódik és a bőr érintése fájdalmas, kellemetlen illetve bizsergést vált ki (takctilis allodínia). Leggyakoribb okok közé tartoznak a diabeteszes polineuropátia, a trigeminus neuralgia, a posztherpeszes neuralgia. A neuropátiás fájdalom diagnózisának első lépése a nociceptív fájdalomtól való elkülönítés, amelyben a családorvosi gyakorlatban segítséget nyújthat az ún. DN4 kérdőív. A neuropátiás fájdalom gyógyszeres kezelését illetően legmagasabb szintű evidenciával illetve ajánlással rendelkező szerek a triciklikus antidepresszánsok, a gabapentin és a pregabalin, így az első választandó szert közülük kell kiválasztani. Ezen belül a választás függ a gyógyszer mellékhatásaitól, az egyidejűleg szedett gyógyszerektől (lehetséges farmakokinetikai interakciók miatt), komorbiditásoktól illetve a rendelhetőség korlátozásaitól. Trigeminus neuralgiában első választandó szer a karbamazepin.