Célkitűzés: A HLA-A-, -B-, -DR-kompatibilitás szerepének vizsgálata a transzplantátum-rejekció kialakulásában normális és magas kockázatú keratoplasztikák eseteiben. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 45 (átlagéletkor a PKP időpontjában 56,9+-14,9 év), multiorgan donorból származó cornea felhasználásával végzett perforáló keratoplasztika adatait dolgoztuk fel, 20 PKP-t (44,4%) a normál rizikójú, míg 25 esetet (55,5%) korábbi graftelégtelenség vagy több mint két kvadránsban erezett cornea miatt magas rizikójú PKP-k csoportjába soroltunk. A donor és recipiens HLA-tipizálása az Országos Gyógyintézeti Központban történt. Eredmények: A 20 normál rizikójú PKP után 7 esetben (35%) (2 eset: 3-4 mismatch, 5 eset: 5-6 mismatch) kezdődött rejekciós reakció, mely 2 esetben (10%) volt irreverzíbilis. A 25 magas rizikójú PKP után 12 esetben (48%) (1 eset: 2 mismatch, 5 eset: 3-4 mismatch, 6 eset: 5-6 mismatch) indult rejekciós reakció, mely 9 esetben (36%) volt irreverzíbilis. Rejekciós reakció a 15,8+-5,3 hónap követési idő alatt átlagosan 9,1+-4,2 hónap múlva jelentkezett. Következtetés: Normál és magas rizikójú keratoplasztikák után a rejekciós reakciók alacsonyabb száma volt megfigyelhető magasabb fokú HLA-A-, -B- és -DR-egyezés esetén, azonban a vizsgált esetek heterogenitása és a nagyfokú egyezést mutató esetek alacsony száma miatt ezt statisztikailag bizonyítani nem tudtuk.