A kalcitoninszerű receptor (CL-R) funkcionális CGRP1-receptor kombinálva receptoraktivitást módosító fehérjével (RAMP1), vagy adrenomedullin-receptor kombinálva RAMP2-vel vagy RAMP3-mal. Vizsgálatunk célkitűzése volt 1. módszert kidolgozni a CL-R, RAMP1, RAMP2 és RAMP3 mRNS relatív menynyiségi vizsgálatára humán koszorúerekben, tüdőerekben és arteria cerebri mediában (ACM), valamint 2. meghatározni az mRNS-expressziót cerebro- és cardiovascularis betegségekben. Módszerünket post mortem szövetekre validáltuk és összehasonlítottuk a b-aktinnal és GAPDH-val, mint "housekeeping" génekkel. Nem találtunk időfüggő változást a teljes RNS-szintben, és a b-aktin vagy GAPDH-mRNS detektálható volt post mortem egy-öt nappal eltávolított erekben. A b-aktin mRNS- expresszió kisebb volt a koszorúerekben, mint a pulmonaris artériákban és az a. cerebri mediában, míg GAPDHval nem volt szignifikáns különbség; mind a kettő jól működött. Némi különbséget találtunk a CL-R- (magasabb) és a RAMP3- (alacsonyabb) mRNS-expresszióban az ACM-ben, összehasonlítva a coronariákkal és a tüdőartériákkal. Nem mutatkozott szignifikáns különbség a RAMP1- és RAMP2- mRNS-expresszióban a vizsgált erekben. Szintén nem tudtunk különbséget kimutatni a CL-R- és RAMP-mRNS-expresszióban vérzéses stroke-ból, arteriosclerosisból vagy akut szívinfarktusból származó artériákban a kontrollal összevetve. Vizsgálatainkkal az mRNS-expresszió változatlannak mutatkozott ezekben a betegségekben.