A császármetszés-frekvencia évről évre növekszik, és napjainkra meglehetősen magas szintet ért el: 2006-ban az országban 28,3% koraszülő megyei szülészeti osztályunkon 29,3%. Számba véve e jelenség okait, a szerző kísérletet tesz a császármetszés-frekvencia visszaszorítását célzó fontosabb teendők megjelölésére. Véleménye szerint a császármetszések különböző javallatai előfordulási gyakoriságának elemzése rávilágíthat arra, hogy mely javallatok és kockázati tényezők elbírálása vonatkozásában van szükség a szakmai fegyelem szigorítására. Úgy véli, hogy napjainkban már kevésbé fontos a vitális és profilaktikus javallatok elkülönítése. A császármetszés-frekvencia csökkentése céljából sokkal célszerűbb lenne a szakmai evidenciának számító abszolút javallatok, a még mérlegelést megengedő, orvosi megítéléstől is függő relatív javallatok és a csupán kiegészítő javallatként szóba jövő kockázati tényezők elkülönítése. Bemutatja az osztályán a legutóbbi 4 év alatt a terhesség terminálását indokló; a terminusban vagy a szülés beindulásakor; valamint a szülés tágulási szakában előforduló leggyakoribb abszolút, relatív és kiegészítő javallatok skáláját.