Mottó: "Miközben arra gondolunk, hogyan tehetnénk nagy dolgokat, nem szabad elhanyagolnunk a kis, mindennapos dolgokat, amelyek összeadódva olyan nagy dolgokká válhatnak, hogy nem is gondolnánk." (Marian Wright Edelmann). Mentálhigiénés védőnői munkám 9 éve alatt arra figyeltem fel, hogyha egy gyermek kielégítően fejlődik, akkor is folyamatosan vannak kisebb-nagyobb megoldásra váró problémák a gondozása során, különös tekintettel a csecsemő- és kisdedkorra. A megoldásukhoz hasznos tanácsokat kapnak mind az alap-, mind a szakellátásban dolgozó egészségügyi szakemberektől, sőt nem elhanyagolható a média hatása, valamint a családi hiedelmek, szokások kulturálisan meghatározott rendszere sem. Mindezek együttesen vannak jelen egy anya, illetve a szülők gondolatvilágában azzal a várakozással, hogy a problémák, amelyek majd felmerülnek a gyermek születése után mind-mind megoldhatóak. Ezen problémák döntően a táplálkozást és a székletürítést érintik, vagyis a családok a gasztroenterológia tudományát fogják segítségül hívni problémáik megoldásához. Ezek lehetnek betegségek vagy azokból fakadó megváltozott helyzetek, de lehetnek akár egyszerűnek tűnő problémák is. A tény azonban, hogy a szülő oldaláról nézve professzionális segítséget igényelnek, mivel a megoldásukhoz elégtelen a szülők laikus tudása, sőt akár káros is lehet a gyermek egészségére. Sok-sok olyan esetet ismerhetnek az egészségügyben a gyermekellátó team tagjai napi munkájuk kapcsán, amikor azt vehették észre, hogy egy számukra ártalmatlannak tűnő probléma miként vált egy-egy családban az egyetlen és központi problémává. A következőkben bemutatom, hogy a gyakorta előforduló gasztroenterológiai problémák miként alakulnak át olyan pszichés mechanizmusokká, ahol a megoldásuk mindennél fontosabbá válik, és amennyiben ez nem következik be, akár patológiás hatásai is lehetnek az anya-gyermek kapcsolatra.