Az OCD (Obsessive Compulsive Disorder) fenomenológiailag heterogén klinikai tünetekből álló betegségcsoport. Genetikai eredete bizonyított, ám pontosan még nem feltérképezett. Ezért jelentős a klinikai tünetek csoportosítása alegységekre, úgynevezett dimenziókra. A Y-BOCS tünetlista 71 elemének többféle alegységre bontása történt már eddig. A DSM-V konszenzus csoportja egy 5 faktoros rendszert készít elő, a jelenlegi a DSM-IV-ben található 3 alcsoportos rendszer (I. dominálóan kényszeres gondolatok/II. dominálóan kényszeres cselekedetek/III. kevert alcsoport) helyett. Ezen faktorok, mint endofenotípusok, feltehetőleg közös úton öröklődő genetikai variációk lehetnek. Az OCD faktorok szerinti felosztása segít feltárni az összefüggéseket a nemi megoszlással, a betegségkezdettel, a komorbid betegségekkel, a terápiás gyógymódra való reagálással kapcsolatban. A dimenzionális megközelítés az OCD-ben észlelhető neurokognitív eltérések jobb megértésében is felhasználható. Tanulmányunkban összefoglaljuk az OCD-ben érintett agyi területeket, az orbitofrontális kéreg (OFC), a dorzolaterális prefrontális kortex (DLPFC), és az anterior cinguláris kortex (ACC), a striatum, az amygdala, valamint a thalamus, illetve azok neurokognitív vonatkozásait. Végezetül, az OCD-ben érintett kognitív domainek szakirodalmát foglaljuk össze, részletesebben kitérve az emlékezet, a tervezés, a döntéshozás, a válaszgátlási és figyelmi funkciókra, a váltási képességekre.