A diabéteszes iszkémiás szívbetegek életkilátásai rosszabbak, mint nem-cukorbeteg társaiké. Körükben gyakrabban jelentkezik miokardiális iszkémia, és magasabb a szívelégtelenség előfordulási aránya. Mindezek hátterében szerepet játszik az akcelerált ateroszklerózis, a diabéteszes microangiopathia, a hyperinsulinaemia és a fokozott szimpatikotónia következményeként fellépő balkamra-hipertrófia és a megváltozott miokardiális anyagcsere. Diabéteszben emelkedik a szabadzsírsav-koncentráció, fokozódik a vázizomzat és a myocardium szabadzsírsav-felvétele és felhasználása. Ezek az anyagcsere-változások a diabéteszes szívben a nagy energiájú foszfátok csökkent termeléséhez vezetnek adott mennyiségű oxigén felhasználása mellett, mivel ATP-képzés során a béta-oxidáció nagyobb oxigénigényű, mint a glikolízis. A miokardiális energia-anyagcserének a szabad zsírsavak felől a glükózoxidáció irányába történő módosítása kedvezően befolyásolja a miokardiális iszkémiás epizódok számát diabéteszes iszkémiás szívbetegekben.