Beépített testhelyzet-érzékelő szerepe a 24 órás nyelőcső pH-monitorizálás kiértékelésében / Derekas Beáta, Nemes Éva, Korponay-Szabó Ilma
Bibliogr.: p. 380. - Abstr. hun., eng.
In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2007. 58. évf. 5. sz., p. 377-380. : ill.
A gastrooesophagealis refluxbetegség diagnosztizálására gyermekeknél a legalkalmasabb módszer a 24 órás folyamatos nyelőcső pH-monitorizálás. Az élettani refluxértékeket befolyásolja a fizikai aktivitás, alvásébrenlét és a testhelyzet, ezért ezek az adatok fontosak a mérési eredmény kiértékeléséhez. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a MENFIS-típusú nyelőcső pH-mérő készülékbe épített automata testhelyzet-érzékelő működésének és megbízhatóságának értékelése volt. Módszerek: 40 refluxbetegség gyanúja miatt vizsgált gyermek 24 órás nyelőcső pH-mérési adatait elemeztük. A szülőkkel a vizsgálat alatti eseményekről (lefekvés, felállás, étkezés, alvás, panaszok) naplót írattunk, és adatait összehasonlítottuk a gép által rögzített adatokkal. A műszert in vitro is teszteltük, hogy milyen szögnél és mennyi idő alatt érzékel változást. Eredmények: A naplóban rögzített adatokhoz képest a készülék szignifikánsabb több helyzetváltozást és rövidebb fekve töltött időt rögzített. A 4 év alatti gyermekeknél a különbség nagyobb volt, mint az idősebbeknél. A fekve mért relatív refluxindexben nem volt szignifikáns különbség (automata: 3,77%, kézi.3,86%), de a gép által rögzített testhelyzet alapján számított area magasabb volt (48,92 pHmin), mint a kézi napló alapján számított (32,69 pHmin). Az in vitro mérés során a gép a vízszintesből 15 fokkal megemelve már függőlegesnek érzékeli a testhelyzetet. Az oldalfekvést, hanyatt- és hason fekvést ugyanúgy értékeli. A gép időkorlátja 2 perc, az ennél gyakoribb változást nem rögzíti pontosan. Következtetések: A beépített helyzetérzékelő hasznos segítség a pH-mérés kiértékelésében. Kisgyermekeknél gyakoribb változásokat is rögzít, mint a kézi naplózás. Kevésbé szükséges a felnőtt családtag vagy a beteg együttműködése. A reflux testhelyzettel vagy fizikai aktivitással való összefüggésének megállapítása segít a kezelés megtervezésében.