A szervtranszplantáció klinikai megvalósulása a 20. század orvostudományának egyik legfontosabb vívmánya. Az ischaemiareperfúzió befolyást gyakorol a transzplantált szerv azonnali és hosszú távú működésére. A szervtranszplantáció az ischaemiareperfúzió klinikai modelljének tekinthető. Célkitűzés: Az ischaemiareperfúzió során létrejött károsodások megelőzési lehetőségeinek vizsgálata, melyben az apoptosis kulcsfontosságú szerepet játszik. Módszerek: Humán vesetranszplantációban vizsgálták az apoptosist. Állatkísérletben átmeneti ischaemiát követően elemezték az apoptosis kialakulását, és megkísérelték kalciumantagonisták: verapamil, nifedipin, bepridil, fendilin, valamint a B-típusú monoamino-oxidáz irreverzíbilis szelektív inhibitor (-)-deprenyl (MAO-B) adásával megelőzni kialakulását. Eredmények: Transzplantált humán vesében mind apoptoticus, mind necroticus sejtek előfordulnak, regenerációs sejtproliferációs jelekkel kísérve. Patkányvesében a kalciumantagonisták csökkentették az apoptosis előfordulását. A (-)-deprenylnek preventív hatása volt a renalis tubularis sejtek ischaemiareperfúziót követő apoptosisának kialakulásában. Következtetések: A tubulussejtek funkcionális kapacitása szignifikánsan hozzájárul az adekvát veseműködéshez. A tubularis sejtek apoptosisának csökkentése feltehetően javíthatná a transzplantált vese funkcióját.