Az anafilaxiás reakció kiváltásának egyik leggyakoribb oka gyermekkorban a tehéntej. Az életet veszélyeztető állapot elkerülése érdekében fontos annak az allergén mennyiségnek az ismerete, ami még nem vált ki reakciót. A szerzők prospektív vizsgálatot végeztek az allergiás reakciót kiváltó küszöbérték meghatározására ötven tehéntej-allergiás gyermeknél Közülük 30 gyermeknél nyílt, 20 gyermeknél kettős vak placebokontrollált tejterhelés történt. A küszöbérték meghatározásán kívül keresték az összefüggést a küszöbérték és a gyermek életkora, a tejmentes diéta időtartama, a tejspecifikus IgE-antitest pozitivitás és a magas össz-IgE-érték között. Ismételt terhelések estében vizsgálták, hogy a küszöbérték mutat-e növekvő tendenciát, és összehasonlították a nyílt és a kettős vak placebokontrollált (DBPCFC) tejterhelés eredményeit. A terhelések során nyert eredmények azt mutatják, hogy a küszöbérték egyénenként változott és ugyanannál az egyénnél az ismételt terhelések során sem volt mindig azonos. Ezért indokolt a terhelést minden esetben kis mennyiségű tej adásával kezdeni. A reakciót kiváltó legkisebb tejmennyiség 5 ml volt, 5 ml alatt nem volt reakció. Nyílt terhelésnél a gyermekek 7%-ában (2/30), DBPCFC esetében 10%-ában (2/20) volt 5 ml az allergiás küszöbérték. A legmagasabb tolerált mennyiség 150 ml tej volt, ami nyílt tejterhelés esetében a gyermekek 37%-ában (11130), DBPCFC esetében 45%-ában (9/20) fordult elő. Az 5 ml provokációs küszöbérték három évet meghaladó tejmentes diéta esetében is megmaradt a nyílt terheléses csoportban két esetben (2/30), és két gyermeknél a DBPCFC-csoportban (2/20). A gyermek életkora és a tejmentes diéta időtartama nem befolyásolta a küszöbértéket. A tejterhelés során mindig kontaktpróbával és Prick-teszttel kezdjük az eljárást, és ezek pozitivitása esetében az orális tejterhelés elvégzésétől az anafilaxiás reakció elkerülése érdekében eltekintünk. A magas össz-IgE-érték és/vagy a tejspecifikus IgE-antitest pozitivitása nem volt prediktív értékű a küszöbértékre. Az ismételt tejterhelések során a küszöbérték változásában általában nem volt kimutatható tendencia. A nyílt és kettős vak terhelés eredményei között nem volt lényeges különbség, ennek alapján a nyílt terhelés elvégzése gyermekkorban általában megfelelő eljárás.