Az ökölvívás története az ókori görögökhöz nyúlik vissza és az ismétlődő támadások ellenére még mindig a modern Olimpiai Játékok programján szerepel. A 19. század óta számos szabálymódosítás történt, melyeknek többségét az ökölvívók egészségvédelme indokolta. A gondos orvosi ellenőrzés, az egészségvédő felszerelések és szabályok, a megfelelő bíráskodás eredményeként az amatőr ökölvívás ma nem veszélyesebb, mint bármely más kontakt sport. Szoros összefüggés mutatható ki az ökölvívók edzettsége és a sérülések kockázata között, ezért az ökölvívók kondicionálása (kardiovaszkuláris fittség, aerob és anaerob kapacitás, erő és technika, táplálkozás, súlyszabályozás) fontos a sérülések megelőzése szempontjából. Az orvosi ellenőrzés négy lépcsőből áll (alkalmassági vizsgálat, évenkénti ellenőrző vizsgálat, versenyt megelőző orvosi vizsgálat és mérkőzés utáni ellenőrző vizsgálat). Bár az elméleti lehetősége akut, vagy krónikus agykárosodásnak fennáll, azonban az elmúlt két évtizedben megváltozott az amatőr ökölvívás és a prevalenciája ezeknek a sérüléseknek közel a nullára csökkent. A leggyakoribb sérülés a kéz sérülése. A szerző áttekintést ad testtájanként a különböző sérülésekről.