Krónikus pitvarfibrillációban (PF) szívelégtelenség nélkül is jelentősen emelkedett B-típusú natriuretikus (BNP) szinteket mértek. A szerzők megvizsgálták, hogy sikeres elektromos kardioverzió (ECV) előtt és egy nappal utána mért NT-proBNP-szintek jelzik-e a sinusritmus rövid (30 nap) és hosszú távú (egy év) fennmaradását. Nonvalvuláris PF miatt sikeres ECV-n átesett 65 beteget (medián életkor 75 [66-88] év) a beavatkozás után egy hónappal, illetve egy évvel két csoportba osztottak aszerint, hogy tartották-e a sinusritmust, vagy ismét pitvarfibrilláltak. Az NT-proBNP-szintet ECV előtt közvetlenül, illetve azt követően egy és 30 nappal határozták meg. A 30. napon 15 betegnek volt pitvarfibrillációja. E betegek alap NT-proBNP-szintje (1151 [587-2652] pg/ml) és első napi NT-proBNP (579 [359-2120]) szintje nem különbözött szignifikánsan a sinusritmusan lévő betegek azonos időpontban levett értékeitől (alap NT-proBNP 1756 [918-4300] pg/ml, első napi NT-proBNP 645 [331-1459] pg/ml (p=0,36, p=0,91). Egy évvel az ECV után 18 betegnél észleltek pitvar-fibrillációt. E betegek alap NT-proBNP-szintje és első napi NT-proBNP-szintje sem különbözött szignifikánsan a tartósan sinusritmusban maradottak értékeitől (p=0,42, p=0,73). A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az idős, nonvalvuláris PF-ban, gyakran egyéb kardiovaszkuláris betegségben és szívelégtelenségben is szenvedő betegek körében, sem a kiindulási, sem a korai posztkardioverziós NT-proBNP-szint nem alkalmas a rövid és hosszú távú sinusritmus fennmaradásának előrejelzésére.