Célkitűzés és módszer: A szerzők a Semmelweis Egyetem I. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 1990. január 1. és 2006. december 31. között a terhesség 24. és 42. hete között befejeződött 48 794 terhesség adatait elemezték olyan számítógépes nyilvántartási rendszerük adataira támaszkodva, mely a szülészeti, genetikai és neonatológiai ellátás komplexitását tükrözi. Eredmények: A szülésszám az adott 17 évben folyamatosan emelkedett, 1990-ben 2299, míg 2006-ban 3861 szülést regisztráltak. A korai neonatalis mortalitás fokozatosan csökkent (1990-ben 22/1000 élveszületés, 2006-ban 6/1000 élveszületés). Ha nem vesszük figyelembe az 1000 g súly alatt meghalt, az intézeten kívül intrauterin elhalt és a malformatio miatti szülésindukciók következtében születetteket, a perinatalis mortalitás igen alacsony, az utóbbi 7 évben 6/1000 szülés alatti, 2004-ben 2,8/1000 szülés, 2005-ben és 2006-ban pedig 1,8-1,9/1000 szülés! A neonatalis és csecsemőkori mortalitás adataiban is jelentős csökkenés tapasztalható. A császármetszések száma a vizsgált időszakban fokozatosan emelkedett; gyakoriságuk 1990-1991-ben 15-20%, az utóbbi években pedig 35% körül mozog. A főbb javallatok között szerepel az előzetes császármetszés utáni állapot, a (fenyegető) magzati hypoxia/acidosis, fájásgyengeség/elhúzódó szülés, relatív téraránytalanság, többes terhesség, hipertónia/praeeclampsia/HELLP-szindróma, medencevégű fekvés. Következtetések: A progresszív betegellátás következtében a klinikán a szülések kb. ötödrésze koraszülés, valamint számos súlyos terhespatológiai eset fordult elő, ennek ellenére a perinatalis statisztikai mutatókban - az utóbbi 17 év adatait elemezve - kedvező változások mutatkoznak, jelezvén a szülészeti és neonatológiai ellátás folyamatos szakmai fejlődését.