A szerző rövid áttekintést ad a peritonealis dialíziskezelés történetéről, kiemelve két magyar nefrológus, Stephen I. Vas és Taraba István munkásságának jelentőségét. A peritonealis dialíziskezelés fejlődése oda vezetett, hogy mára a hemodialízissel egyenrangú vesepótló kezelés lett. A maradék vesefunkció megőrzésével az első két évben a morbiditási, mortalitási mutatók és a betegek életminősége vonatkozásában felül is múlja azt. Gazdasági szempontból egyértelműen előnyösebb a hemodialízisnél, ezért az egyre több veseelégtelen beteg ellátásában várhatóan még nagyobb szerepet fog kapni. Az utóbbi években a technológia fejlődése és az automata peritonealis dialíziskezelések elterjedése is a minőség javítását segíti. A peritonealis dialíziskezelés a beteg önkezelése révén új kapcsolatrendszert alakít ki a betegek és az egészségügyi személyzet között, fokozódik a betegoktatás igénye, javul a betegek önbecsülése, együttműködése, ami összességében jobb rehabilitációs esélyeket és jobb életminőséget eredményez. A hazai peritonealis dialíziskezelés még elmarad az európai átlagtól, de a fejlődés dinamikus, és várhatóan a betegek száma is tovább fog növekedni.